Ma egy különleges nap van nálunk. Ma ünnepeljük, hogy sok évvel ezelőtt, ezen a napon született meg az első lányom. Mára felcseperedett, és az egyetemet elvégezve kilépett a munka világába, ma volt az első munkanapja. Természetes, hogy ma csupa olyan finomság készül idehaza, amit ő is kedvel. Ünnepi süteménynek ma torta helyett diós kosárkát kért magának.
Tovább
Amióta jelentősen csökkentettem a szénhidrátbevitelt, egyre jobban kedvelem a savanyú és a csípős ízt. Érdekes dolog ez, úgy látszik, a cukor tényleg olyan függőséget okoz, melyből kilábalva teljesen átalakul az ízlésünk. Képtelen vagyok pl. akár egy pici szeletke tejcsokit is elfogyasztani, borzasztóan édesnek érzem, szinte marja a nyelvem és az egész szájüregem. Na de térjünk vissza a savanyú ízhez, ennek élvezete most egy citromtortában öltött testet. Tovább
Mivel mindketten szívesen időzünk a konyhában, egyáltalán nem szokatlan módon egyszerre kezdtünk el vágyódni egy bagett-sütőlap után. És úgy esett, hogy sikerült egyformát beszereznünk. Nem késlekedtünk, rögtön ki is próbáltuk.
Tovább
Már bő másfél éve gyűröm ezt a paleos dolgot, és most egy kicsit elegem lett. Nem az étrendből, hanem a paleo diétát -életmódot- átszövő hisztérikus hozzáállásból. Azt hiszem, egy kicsit elszálltunk.
Sokáig nem tartottam magam egy leveses típusnak. Talán mert gyerekkorom levesei nem voltak túl változatosak, nem lépték túl a hús- és zöldséglevesek megszokott kereteit, ízük mindig egyforma, változatosságot csak némi elsózás jelentett. Már felnőttkorba léptem, mikor megismerkedtem a krémlevesekkel, a ragukkal, a pikáns ízvilágú, ismeretlen fűszereket tartalmazó ételekkel, és arra is rácsodálkoztam, hogy akár önálló ételként is megállja a helyét, ha elég tartalmas.
A kenyérsütés sok ember számára misztikus titoknak tűnik, éppen ezért nem is vág bele. Pláne ritkán szokás otthon a zsemle, kifli, vagy egyéb pékáru sütögetése, amit meg is tudok érteni, mert egy kissé időigényes, és némi türelem is szükségeltetik hozzá (ami nekem nem nagyon van, bevallom). De időnként megérdemeljük mi is, a családunk is, hogy bemerészkedjünk a házi pékségek világába.
A konyhai segédeszközök sorában az egyik kedvencem a kenyérsütőgép. Sokáig nem értettem, miért kell erre egy külön gép, hiszen a tésztát be lehet dagasztani akár kézzel is, aztán meg lehet sütni sütőben, akkor meg minek? De aztán lett egy egyszerűbb fajta kenyeres masinám, és megértettem. Tovább
Nálunk a karácsonyi menü nagy része állandó, nem múlhat el az ünnep az évente ugyanúgy készített halászlé, pulykaaprólék-leves és különféle rántott és sült húsok nélkül. Minden évben készül azonban a szokásos menü részeként valami új és különleges étel, amely ha nagyon jól sikerül, akkor megmarad a család repertoárjában, és időről-időre elkészítjük újra. Az idei különlegességünk egy csöppet sem hagyományos, igazán különlegesnek és pikánsnak mondható az egyben sült „fasírozottunk”. Biztos hogy még sokszor fog az asztalunkra kerülni, nem is csak ünnepi alkalmakkor.
Tovább
A karácsonynak nálunk elmaradhatatlan kelléke a mézeskalács. Az ünnepi készülődés során, decemberben több alkalommal is sütünk belőle, mert mindenki nagyon szereti. Valamikor nyár közepén az Interneten bolyongva láttam először aranyos macis süteményeket a kezükben dióval, mandulával. Akkor döntöttem el, hogy ezt ki kell próbálnom karácsonykor, úgyis rendszeresen készül nálunk mézeskalács-mackó.
Tovább
Úgy tartja a mondás, hogy „Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.”. Én próbálom továbbadni a gyerekeimnek a hagyományos magyar szokásokat, így a legtöbb ünnepet hagyományosan ünnepeljük meg. Ha Márton napja van, akkor nálunk az asztalra vacsorának valamilyen libás étel kerül.
Tovább