Néha úgy esik, hogy alkalomadtán beülünk egy-egy vendéglátóipari egységbe. Nem mindig rendelkezünk előzetes ismeretekkel ezekről a helyekről, vagy ha mégis, ezek nem feltétlenül esnek egybe a mi benyomásainkkal. Étterem és étterem között hatalmas a különbség, de jó, ha ezt nem a saját kárunkon kell megtapasztalnunk. Mi útra keltünk és megkóstoltuk, fogyasszátok az éttermekről íródott cikkeinket jó étvággyal.
Még nagyon friss az élmény, ma jártunk Visegrádon. Egy különleges családi esemény megrendezéséhez keresünk helyszínt, a listánkon előkelő helyen szerepelt a visegrádi Sirály étterem.
Ragyogó idő volt ma, de mivel a helyszínre magára is kíváncsiak voltunk, nemcsak az ételre, így nem a teraszon, hanem az étteremben foglaltunk helyet. Kissé sötétnek, távolságtartónak találtuk a helyiséget, igazán éles kontrasztban volt a kinti napsütéssel.
A pincérek szétszórtnak és idegesnek tűntek, na meg eléggé flegmának, és nem különösebben udvariasnak. Aki minket először kiszolgált, már 4 ital esetén sem tudta, ki melyiket rendelte. Több pincér is járt az asztalunknál, nem egyvalaki foglalkozott velünk, de ez nem vált a javunkra.
Ettünk levest is, én sósnak találtam a gombakrémlevest, de a többiek elégedettek voltak a marhával és a szarvasragulevessel. Kis csészében kaptuk, tényleg csak bevezetőnek alkalmas, villámgyors éhségcsillapításra.
Intermezzo: amikor a pincér kihozta a salátát, a férjem éppen nagyon magyarázott nekem valamit, előrehajolva. A pincér egy szó nélkül nyomta elé a salátát, mintegy félretolva a férjem karját.
Főfogásként 2 személyes Sirály tálat kértünk, idemásolom nektek a honlapjukról, mit tartalmazott:
„SIRÁLY” bőségtál roston sültekből 2 személyre
(libamájszeletek, pácolt hátszínszeletek, pulykamell filé, sertésborda, császárszalonnába göngyölt sajtos frankfurti, mogyoróval töltött házi krokett, hasábburgonya, párolt rizs, vajas zöldborsó, karfiol, bébirépa, gombás és sonkás, oregánós mártások, koktélszósz, fokhagymás tejföl).
Nos: a libamáj nagyon finom, krémes állagú volt, ropogósabb külsővel. A pulykamellfilé semmi különös. Szalonnába göngyölt virsliből 1 darabot kaptunk, ami egy kétszemélyes tálon eléggé nagy vétek. Sertésborda egyáltalán nem volt a tálon, erre most ébredek rá, ahogy írom a cikket!
A pácolt hátszín véres volt. Nem kérdezték, hogyan kérjük, így hozták. De az asztalunknál akinek ez volt a főfogása, tőle megkérdezték: ő közepesen átsütve kérte, neki is véresen hozták.
Igen, az ott véres lé
Nem ezt nevezném közepesen átsültnek
Nem kértünk rizst, egyikünk sem eszi meg. Szerintetek?
Rizs és mirelitből készült sült krumpli
Számomra az igénytelenség egyik fokmérője -főleg egy közepes vagy annál magasabb árkategóriájú étteremben-, ha a sült krumpli mirelitből készül. Én a párolt zöldségeket ettem, a „se íze, se bűze” kategória kiváló mintapéldányai.
Volt még a tálon egy vicces étel, a mogyorós krokett. Az íze pont olyan, mint amikor rántott hús készítése után a nagymamám egybeöntötte a megmaradt prézlit, lisztet, tojást, és azt is kisütötte, hogy ne vesszen kárba -na itt ebbe a maradék panírba még tettek pár szem mogyorót, mert az kúl. Nem, nem az.
Vicces kis krokett
Nem ez lesz a hely, ahol a családi esemény megrendezésre kerül majd. Lehet, hogy csak rossz napja volt az összes pincérnek és szakácsnak, de ezt még egyszer nem kockáztatjuk meg.
Értékelés:
A hely milliője: 3/5
Pincérek: 2/5
Étlap: 4/5
Felszolgált ételek: 2/5
Adagok nagysága: 3/5
Árak: 3/5
Elégedettség: nem megyünk oda többet
