A dió hazánkban is honos. Sok vidéki otthon udvarában, kertjében vagy a ház előtt, az utcán áll egy-egy diófa. A kifejlett fák magasak és terebélyesek, nem ritka, hogy egy-egy fa 150-200 évig is elél. Faluhelyen az a mondás járja, hogy a diófát nem magának ülteti az ember, hanem a gyermekeinek, unokáinak. A fiatal fák 8-10 éves korukban elkezdenek teremni, de csak 15 éves koruk körül hoznak jelentősebb mennyiségű termést.
A dió gazdag ásványi anyagokban, található benne kálium (441 mg), foszfor (346 mg), kalcium (98 mg), magnézium (158 mg), cink (3 mg) és vas (2,9 mg) is. Vitaminok közül legnagyobb mennyiségben a C-vitamint (1,3 mg) tartalmazza, de ezen kívül megtalálható benne a folsav, az A-, az E- és a K-vitamin is.
A népi gyógyászatban a diók levelét és a külső burkát használják fel. A leveleket nyár közepén gyűjtik a fákról, és főzetet készítenek belőle, ezzel a főzettel borogatják illetve mossák le a pattanásos, keléses bőrfelületeket.
Az éretlen, még zöld dióból befőttet vagy likőrt is szoktak készíteni.
Az érett diót nyersen vagy süteményekben fogyasztjuk. Talán a legismertebb diós sütemény a bejgli. Szinte minden család karácsonyi asztalán megtalálható, és sokkal nagyobb a rajongótábora, mint a mákos bejglinek.
