Rosa canina – vadrózsa, csipkerózsa, gyepűrózsa, hecsedli
A vadrózsa Magyarországon sokfelé megtalálható, tüskés cserje, az erdőszélek és bozótosok gyakori növénye. Májusban, júniusban virágzik, ilyenkor fehér vagy halvány rózsaszín virágok lepik el a cserjéket. Augusztus végétől a bokrokon piros csipkebogyó hívja fel magára a figyelmet.
A csipkebogyó magas C vitamin tartalmáról híres, de ezen kívül található benne B1-, B2-, K-, P- és E-vitamin is. Ásványi anyagokban is gazdag, fellelhető benne a magnézium és a vas is.
A csipkebogyót augusztus végétől gyűjthetjük. A gyűjtése lehetőség szerint főutaktól távol eső területeken célszerű, hogy minél kevesebb káros anyagot tartalmazzon a növény. Nem árt óvatosnak lenni a gyűjtés közben, mert a vadrózsa nagyon tud szúrni. A csipkebogyókat a fagyok előtt gyűjtjük, amikor még kemény a fala, de nem árt, ha a dér kicsit megcsípte már. A teának szánt bogyókat egészben vagy félbevágva és magtalanítva száríthatjuk meg, és tehetjük el télire. A magtalanítás nagyon aprólékos munka, és a magokat körülvevő szőrszálak viszketést is okozhatnak.
Sokféleképpen felhasználhatjuk a csipkebogyókat, készíthetünk belőle teát, lekvárt, bort, szörpöt, levest, mártást és ecetet is.
Legtöbben teaként ismerik és fogyasztják a csipkebogyót. A szárított bogyókból 8 -12 óra szobahőmérsékleten történő áztatással készíthetünk teát, amelyet fogyaszthatunk egész télen át, nem csak betegség esetén.
Másik közismert felhasználási formája a lekvár, ilyenkor a dér által már megcsípet bogyókat gyűjtjük a különféle, Interneten fellelhető receptek tanúsága szerint.
Én még sosem készítettem csipkebogyólekvár, de nagymamám elmesélése alapján nagyon finom, az ő anyukája minden évben sokat készített neki.