Sokáig nem tartottam magam egy leveses típusnak. Talán mert gyerekkorom levesei nem voltak túl változatosak, nem lépték túl a hús- és zöldséglevesek megszokott kereteit, ízük mindig egyforma, változatosságot csak némi elsózás jelentett. Már felnőttkorba léptem, mikor megismerkedtem a krémlevesekkel, a ragukkal, a pikáns ízvilágú, ismeretlen fűszereket tartalmazó ételekkel, és arra is rácsodálkoztam, hogy akár önálló ételként is megállja a helyét, ha elég tartalmas.