Ha egyszer tavasz akar lenni, az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.
Juhász Gyula
inspiráció címkéhez tartozó bejegyzések
A hét idézete 97.
Testvérek. Micsoda isteni adomány! Ezt sose vegyétek magától értetődőnek! Adjatok hálát érte mindennap! Vigyázzatok egymásra!
Lisa Jewell
A hét idézete 96.
Aki a kezével dolgozik, munkás. Aki a kezével és az eszével dolgozik, kézműves. De aki a kezével, az eszével és a szívével dolgozik, az művész.
Asissi Szent Ferenc
A hét idézete 95.
A bölcsesség egyik fontos eleme, hogy a múltbeli ismeretek alapján és a különböző nézőpontok figyelembevételével, olyan ötletekkel állunk elő, amelyeknek hosszabb távon kedvező hatásuk lehet.
André Aleman
A hét idézete 94.
A fiatal az, akinek fogalma sincs róla, hogy a régi szép idők az most van.
Timár György
A hét idézete 93.
Könnyű a múlton elmélkedni, és éppoly könnyű (ha sokkal kellemetlenebb is) elmélázni a jövő lehetséges fejleményein. Annál keményebb dió két lábbal a jelenben maradni.
Stephen King
A hét idézete 92.
A fiataloknak igencsak nehéz elképzelniük, hogy valamikor az öregek is fiatalok voltak, copfot hordtak, tizedes törtekkel meg kötelező olvasmányokkal bajlódtak.
Agatha Christie
A hét idézete 91.
A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk…, amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk…, mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben…, az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük…, ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.
Danielle Steel
A hét idézete 90.
Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében.
Fekete István
A hét idézete 89.
Bizonyos értelemben összes rokonunkat csak kitaláljuk. Apáinkat, anyáinkat, fivéreinket, nővéreinket és a többit. Különösen akkor, ha távoli vagy már nem élő rokonokról van szó. Fogjuk, amit tudunk róluk – és ez soha nem a teljes történet -, és hozzátesszük, amire vágyunk, ami fontos nekünk, s az egészet egyfajta családi takaróvá öltögetjük össze, amelybe lelkünk kanapéján beburkolózhatunk.
Robert Fulghum