Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a legkisebb gyerekemnek évekkel ezelőtt megígértem, hogy majd a 10. szülinapján tarthat egy nagy bulit. És ő emlékezett erre a felelőtlen kijelentésemre. Így hát egy tucat zajos 10 évesnek szerveztem egy szülinapi zsúrt.
1. lépés: A helyszín
Azt tudtam, hogy semmiképp sem szeretném itthon tartani. Egyrészt nem túl nagy a lakás, másrészt tudom, mennyire nehezen tarthatók ilyenkor a kijelölt határok (nem mehetnek a hálószobánkba, nem kapcsolgathatják a tévét, nem nyúzhatják a macskát stb.) Ja, és persze szerettem volna megúszni a buli állandó velejáróját, a rengeteg mosatlant és takarítanivalót. Ezért hát egy közeli panzió alagsorát választottam, ahol lehetett csocsózni, dartsozni, biliárdozni -ha nem szerveztem volna semmi programot, akkor is le tudták volna foglalni magukat.
2. lépés: A beszerzés
Amik kellettek: lufik, girlandok, apró cukrok-csokik, tetoválófilc, csillámtetkó, emlékkönyv, glitteres tollak, szülinapi gyertya és szalvéta.
3. lépes: Egyéb előkészületek
A meghívókat bő egy héttel hamarabb megkapták az érintettek, arra ráírtam a helyszínt, az időpontot (azt is, hogy hány órától hány óráig), a telefonszámomat és a mél-címemet. A panzióval lebeszéltem a pontos menetrendet (mikorra kérjük a tortát, hányan leszünk stb.)
4. lépés: A buli
a., Szervezett rész: készültem játékokkal, az animátor szerepét magamra, a nagylányomra és az ő barátnőjére bízva. Az első játék egy kvíz volt: Ki tud többet az ünnepeltről? Különféle furfangos kérdéseket tettem fel: mi a kedvenc színe, milyen ételt utál, milyen állat lenne, mi volt kiskorában a beceneve stb. Aki jól válaszolt, az kapott valami apróságot. A második játék: Mit érdemel az a bűnös? Akinek a nevét kihúztam egy dobozból, annak különféle feladatokat kellett teljesítenie, amit a többi gyerek rászabott: ugráljon féllábon, csináljon fekvőtámaszokat, menjen neki a falnak stb. Aztán volt még árverés, az ünnepelt különféle tárgyaira lehetett licitálni (rajzok, fényképek, dvd-k, ilyesmi). Majd jött az örök klasszikus: a székfoglaló. Zenére körbe-körbe keringtek a székek körül, ami mindig eggyel kevesebb, mint ahány versenyző van -amikor elhallgat a zene, gyorsan le kell ülni. Akinek nem jut hely, az kiesik és visz magával egy széket. Ezt a játékot egyszerűen nem akarták megunni 🙂
Tarsolyomban volt még a tombola és az Amerikából jöttem is, mint ötlet, de végül ezek nem kerültek sorra.
Jött a kaja, a torta, majd
b. Szabad őrjöngés. Használhatták a lent lévő játékokat, és éltek is ezzel, így nagyon gyorsan eltelt az utolsó 1 óra. Közben a nagylány segítők tetováltak, csillámporoztak, animátorként terelgették az ünneplő tömeget. Volt egy emlékkönyvünk is, amibe jókívánságokat lehetett írni és rajzolni a szülinaposnak.
Összességében remekül sikerült a buli, bár utólag úgy gondolom, nem kellett volna 4 órásra tervezni, elég lett volna 3 is. Na nem mintha a közeljövőben még egyszer bevállalnék ilyesmit 🙂
