Könyvmoly vagyok, nagyon szeretek olvasni. Rengeteg könyvem van papírra nyomtatva, és még annál is több digitálisan. Számomra egy lakás auráját nagyban meghatározza, hogy mennyi (és milyen) könyv nyugszik a polcokon.
Marie Kondo (Konmari) Rend a lelke mindennek című könyvében a könyvekről szóló rész szinte mindenkinél kiveri a biztosítékot.
Ahhoz, hogy feldolgozzuk a már-már könyv-ellenes hozzáállását a szerzőnek, nem árt tudatosítani magunkban, hogy Japán egy nagyon-nagyon más kultúra. De még így is igen hajmeresztő, hogy Konmari képes volt kitépni a könyvekből azokat az oldalakat, ahol számára értékes gondolatokat talált, a többit pedig kidobta. Valamint azt tanácsolja, hogy könyveink számát tartsuk a minimumon, mert különben csak egy hatalmas lelkifurdalást fogunk érezni, ahányszor csak a polcunkra nézünk, mivel amit eddig még nem olvastunk el, azt nagy valószínűséggel már nem is fogjuk.
Ahogy mondtam, én nagy könyvmoly vagyok. Soha nem redukálnám 10, de még 100 alá se a könyveim számát. Hiszen a kedvenc szerzőim műveit időről időre újra elolvasom, vannak könyvcserélős oldalon szerzett izgalmasnak ígérkező, még nem olvasott példányok és néha még újakat is veszek melléjük. Kizárt dolog, hogy érdemes lenne belefognom a selejtezésbe, úgysem fogok semmit kitenni -gondoltam. De aztán ahogy nekiálltam, már láttam, hogy de, igen, vannak felesleges, nem szeretem, nem fogom elolvasni, sose érdekelt (akitől kaptam, nem ismer), már megvan egy másik kiadásban könyv.
No jó, de mi legyen velük? Ahhoz sem időm, se idegzetem, hogy eladós oldalakra feltegyem. Volt, amit el tudtam ajándékozni, kedves új gazdája majd örül neki., de azért többségében a nyakamon maradtak volna. Annyira nem akartam velük gonosz lenni, hogy papírgyűjtésbe adjam… és kipattant a szikra: vigye, aki akarja! A közeli buszmegállóba levittem egy kiselejtezésre váró kis polcot, arra pakoltam ki, ráírtam, hogy szabadon elvihető. Azóta már láttam, hogy nemcsak vittek el belőle, de mások is hoztak rá könyveket.
Konmari módszere nem csak és kizárólag a selejtezésről szól. Azt hiszem, nélküle sosem jutott volna eszembe, hogy apró közösségi teret hozzak létre a felesleges könyveimnek. Ihletet és motivációt ad az élet számos területén.
A visszapakolás során igyekeztem nagyjából mindent a régi helyére rakni, szeretem, ha egyből érte tudok nyúlni, ha keresek valamit. Egy szerző összes művei egymás mellett sorakoznak. Konmaris csoportban, Pinteresten láttam olyan képeket, hogy szín szerint csoportosítva pakolják vissza a polcra, nekem ez nem életszerű, nem dísznek tartom őket.
Legközelebb néhány gyakorlati jótanáccsal jövünk.
