Komolyan mondom, hogy nem szándékos, de rendre olyan könyveket hozok nektek bemutatni, melyeket nők írtak, és a témája is a nő. A Yorkshire puding Klub halmozottan ilyen, hiszen nemcsak női szerző műve (Milly Johnson), hanem a főhőse nem is egy, hanem rögtön 3 nő. Akik nem mellesleg mindhárman gyereket várnak.
Igen, odavagyok a chick-lit műfajáért, nem tagadom. Legyen lektűr, legyen könnyed, de nem felszínes, a hősnők nevessenek és éljenek töményen, engem pedig sodorjon magával a történet. Ezeket a kívánalmakat nagy vonalakban teljesíti Milly Johnson könyve, a Yorkshire pudig Klub.
Az alapsztori szerint 3 barátnő, akik közelebb –jóval közelebb vannak a negyvenhez, mint a harminchoz (de péklapát jár bárkinek, aki egy ennyi idős nőt középkorúnak merészel hívni akár szóban, akár írásban!!!), egyszerre esik teherbe, ráadásul csak az egyikük szánt szándékkal. Később kiderül, hogy noha Helen valóban nagyon szeretett volna már kisbabát, és éppen az ő kedvéért látogatták meg az ősi termékenységi helyet, mely vizitáció után nem sokkal áldott állapotba kerültek főhőseink, szóval bár Helen mindennél jobban vágyott már egy babára, férje a legkevésbé sincs oda az ötletért. A házasságuk olyan, mint egy hatalmas halloween-i tök: kívülről fényes és ragyogó, de belülről bűzösen rohad.
A másik házas barátnő, Janey férje első ránézésre talán nem egy főnyeremény, de ha már választani kéne, ezerszer inkább a kicsit lassú, teljesen átlagos, biztonsági játékos, szerető szívű, kicsit sem karrierista George, mint Helen hideg, érzéketlen, munkamániás férje, Simon. Ez utóbbi egy igazi görény, töményen lehet utálni minden szaváért, mozzanatáért. Janey a nők örök kálváriáját járva épp egy sikeres fogyókúrán van túl, karcsú, légies, a karrierje is felfelé ível – úgy hiányzik hát neki a teherbeesés, mint üveges tótnak a hasra esés.
A harmadik barátnőről se feledkezzünk meg: Elizabeth nincs férjnél, stabil párkapcsolata sincs, gyerekének apja szinte ismeretlen, de legalábbis teljesen lényegtelen alak. Neki a legnehezebb feldolgoznia terhességének hírét, majdnem abortuszra megy, de aztán mégse (a narráció szerint ezt az újonnan vásárolt szőnyeg színének tulajdoníthatjuk, mármint a tényt, hogy meggondolta magát az abortusszal kapcsolatban, de ezt az ok-okozati összefüggést erős kétséggel fogadjuk).
A történet során részletes betekintést nyerhetünk mindhármójuk várandósságába -ez némileg túl is van írva, bár én magam 3 terhességen vagyok túl, mégsem vagyok kíváncsi más nyűgjeinek ilyen szintű részletezésére.
A végén mindenki a helyére kerül, boldog lesz, örülünk.
A könyvet köszönjük a bookandwalk webáruháznak.
