Azt hiszem, nincs még egy annyira klasszikus, szokványos, előre borítékolható téma a női oldalakon tavasszal, mint a fogyókúra. Ilyentájt mindenki tanácsokat akar adni, meg kívánja mondani, mit tegyünk, hogy a télen felkúszott kilókat gyorsan és hatékonyan le tudjuk dolgozni.
Aki most tőlünk is csalhatatlan tippeket szeretne olvasni, lapozzon tovább, mert a témánk nem maga a fogyókúra, hanem a jelenség, miszerint minden tavaszi időpontban megjelenő havi és hetilap, valamint weboldal mással sem traktálja a női olvasókat, mint a diéta különböző módozataival.
Miért van ez? A válasz viszonylag egyszerű: mert igény van rá. Mert a nők kényesebbek a súlyukra, mint valaha. Mert hisszük, hogy vannak csodamódszerek, amik a télen felszedett pluszt a tavasz közepére, de legkésőbb a végére képesek leolvasztani rólunk. Holott tudtalévő, hogy nem, nincsenek ilyen metódusok. A fogyáshoz az vezet, ha kevesebb kalóriát viszünk be, de többet égetünk el a szokásosnál. Ha ezt nem tesszük meg, nem várhatjuk el, hogy a tudományos női hetilapokban (hányszor megfogadtam már, hogy nem veszem meg egyiket sem, de néha mégis hagyom magam elcsábítani!) számos oldalon át taglalt módozatok örökre megváltoztassák az életünket.
A fogyókúra a legtöbb nő örök keresztje. A magam részéről én mégsem szeretnék folyton ebbe a témába botlani, ha könnyed kikapcsolódásra vágyom. Nem szeretem, hogy folyton az orrom alá dörgölik: hahó, ha nőből vagy, kutya kötelességed a fogyókúra rögös útjára lépned, nem lehet a tavaszi időszaknak úgy nekifutnod, hogy te már eleve jól érzed magad! Szenvedned kell, gyötrődnöd, bizonytalannak lenned, mások által megváltódnod (bizonyára mindannyian ismertek olyan oldalakat, ahol keménykezű edző pasik, életmód-guruk kíméletlenül feltörlik a nem sovány nőkkel a padlót).
Nem állítom, hogy a súlyunkkal törődni felesleges és fogadjuk el magunkat bármilyennek is. Inkább azt gondolom, hogy ne mások miatt, ne a klasszikus női szerepünk miatt, vagy az újságok által kreált nőideál miatt kezdjünk fogyókúrába, hanem azért és akkor, ha mi magunk döntünk így. Ha könnyebben szeretnénk felszaladni a lépcsőn, ha bírni szeretnénk a hosszú tavaszi túrákat, ha lépést tartanánk a gyerekeink tempójával -tehát ha a saját testünk „kéri” az életmódváltást. A női lapok jótanácsait pedig kezeljük a helyén: hasznos mankók lehetnek, de legyünk kritikusak, ne kezeljük őket szentírásként. Nem azt a célt szolgálják.
