A nő sietős léptekkel szaladt le a hivatal lépcsőjén. Minél előbb ki szeretett volna jutni ebből a betonrengetegből, ahol épp most alázták porig. Azért jött, hogy tisztázzon pár kérdést azzal a férfival, akinek a gyerekét pár hete a méhében hordta. De a férfi még csak ki sem jött az irodájából, a passzív-agresszív titkárnőjével üzent neki, hogy ne keresse többé, nekik semmi közös ügyük sincs, soha nem is volt, és nem is lesz.
Ahogy kilépett, a délutáni napsütés elvakította, ezért megállt egy pillanatra. Rögtön vissza is lépett egy lépcsőfokot, mert egy rakás mikrofon és fényképezőgép tódult az arcába.
– Nyilatkozzon, kisasszony, hol kapott trafikengedélyt?
– Kivel kellett jóban lennie, hogy koncessziót kapjon?
– Hogyan jutott hozzá az engedélyhez?
Kis magyar trafikos
A nő rögtön kapcsolt. Hallotta a városi pletykákat, hogy újságírók telepedtek az iroda elé, hogy a dohánykoncessziós szerződést aláírókat sikerüljön legalább lencsevégre kapniuk, még ha nem is nyilatkoznak. Már éppen tiltakozni akart, hogy ő nem azért járt bent, de hirtelen megszállta a kisördög:
– Igaz, hogy azt illene mondanom, hogy régi trafikos családból származom, a nagyapám lábát a háborúban elvitte egy akna, akkor nyitott dohányboltot, ami azóta is a családunk tulajdona, 6 testvérem és 9 gyerekem van, de maguknak bizalmasan elárulhatom, fiúk -kacsintott egyet a vérszagra gyűlt hordára -, Kazinczy Tamás intézte el nekem, hogy ne legyenek anyagi gondjaim a következő 20 évben. 5 helyet is kaptam, hogy a gyerekét legyen miből felnevelnem.
A riporterek lázasan kattintgattak, jegyzeteltek, kinek mi volt az eszköze. Ő pedig elsuhant mellettük, beszállt a kocsijába és hazahajtott.
Másnap elégedetten látta a helyi újság címlapján, mennyire jól állt neki tegnap a pöttyös blúz. És persze, hogy jól írták a hivatalvezető, az ő bántalmazó ex-szeretőjének a nevét.
