A karanténban töltött hónapoknak vannak pozitív hozadékai. Például az, hogy sok ember, aki eddig csak az üzletláncok polcain látott zöldséget és gyümölcsöt, belevágott a kertészkedésbe. Akár csak egy kis erkélyen is.
Nekem van helye a kertnek, de még siralmas állapotban van. Ellenben vannak flórakosaraim és teraszom, ezt most jól ki is használtam. Nagyon sokat nyertem vele.
Nem fogok most arról írni, hogy hogyan kell borsót vetni, vagy mikor érdemes kiültetni a paradicsomot. Szerencsére a neten nagyon jó és szakszerű oldalak vannak erre. Viszont arról határozottan kevesebb szó esik, hogy testnek és léleknek egyaránt hasznos, ha felnevelünk 1-2 (sok) növényt. Eszméletlen jó érzés nézni, ahogy napról napra egyre nagyobb, dúsabb, virágosabb.
Biztos mindenki fejében él egy idealizált kép A Kertről. Ez vagy egy valaha látott, valaha szeretett hely, pl. a nagymama kertje, vagy egy elképzelt menedék, színek, formák, illatok kavalkádja. Nekem egy kicsit ez is, az is. Utólag értem csak meg, hogy a mamám micsoda emberfeletti energiával rendelkezett, hiszen egymaga tartotta fent az egészen nagy kertjét. Már maga a megtervezése sem lehetett egyszerű, tudni, hogy mit hova, mivel társítva érdemes vetni. Sosem vette a palántákat, mindig maga nevelte, a fóliasátor elengedhetetlen része volt a kertnek. Néha a férfirokonok felásták, a lányunokák segítettek vetni, palántázni -de bárcsak jobban figyeltem volna! Igaz, magam is rácsodálkozom, hogy a kezem magától tudja, hogyan ültesse át a palántát, milyen mozdulatokkal vegye ki a nevelőedényből, hogyan rázza le róla a földet, húzza szét a gyökereket… mégiscsak figyeltem egy kicsit.
És ott van az olyan ,,női munka”, mint a kapálás és a gyomlálás. Nem könnyű, egyáltalán nem. Határozottan azt gondolom, hogy az emberiség boldogabbik fele nem edzőtermekben, hanem háztáji kertekben tesz szert állóképességre, erőnlétre. Mert engem 20 percnyi kapálás úgy leizzaszt, mint a csuda. De legalább hasznos, értelmes dologért dolgoztatom a bicepszeimet. Ebből előbb-utóbb használható kert lesz.
Aztán, mivel minden mindennel összefügg (hányadszor olvassátok ezt vajon tőlem 🙂 ), a szeretett konyhámhoz, a főzés szeretetéhez kell a fűszer is. Szó szerint is, nemcsak átvitt értelemben -tehát a teraszom, ami alig pár lépésnyire van a konyhától, most tele van fűszernövénnyel. A teljesség igénye nélkül: bazsalikom, snidling, rozmaring, menta, citromfű, zsálya, oregánó -a lista fokozatosan bővül. Nagyon hülyén nézhetek ki, amikor locsoláskor gügyögök hozzájuk, de szerencsére max. a macska hallja, ő meg nem szól senkinek 😉
