Van ez a szám, hogy Ha elmúlik karácsony... ez a legkisebb gyerekemet mindig is pityergésre késztette, mondván, mennyire szomorú. Pedig cseppet sem kell búsulni, ha elmúlik karácsony. Lehet aztán nosztalgiával visszagondolni rá.
Szereti a média azt elhitetni velünk, hogy a karácsony valójában nem a szereteté már, hanem a vásárlás ünnepévé degradálódott, és különben is: törvényszerű, hogy ilyenkor a család tagjai jól összevesszenek egymással. A fa görbe és macskaszagú, a szaloncukrot senkinek sem akaródzik felkötözni, halászlét kell főzni, pedig mindenki utálja – sztereotip képek, kabarétréfák állandó céltáblája.
Szerintem pedig a karácsony nem ilyen. Ha lehántunk róla minden muszáj-dolgot (mint pl. az ablakpucolás vagy rokonlátogatás 200 km-re), ha békés semmittevésünket nem zavarja lelkifurdalás, ha az ünnepi asztal nem az alapanyagok ára miatt válik különlegessé, ha tudunk és akarunk is a családtagjainkkal egy asztalhoz ülni, akkor nagyjából máris helyben vagyunk.
Mi az idén elég jól ráhangolódtunk erre az ünnepre. Az ajándékok nagy részét a netről rendeltem, megkímélve magamat a tömegtől, no meg pénztárca-barátabb is volt így. Minden idejében ideért még karácsony előtt, volt időm szépen becsomagolni. Nagy újításként magamnak is vettem ajándékot, mert nem mindig sikerül engem másoknak meglepniük -sajnos összetéveszthetetlenül kiül az arcomra, ha nem örülök. Így hát megvettem magamnak Petrik Adrien 3 könyvét (Asszony és háza; A másik kert; A hideg szóda élvezete), mert már régóta vágytam rájuk, neten pedig együtt olcsóbb volt. Odavagyok a képekért és a szövegért is, a tartalomról is csak annyit tudok írni: nekem szól. Igazi bekuckózós, magamba fordulós könyvek ezek, és hálás vagyok magamnak, amiért megleptem magam velük 🙂
Kaptam persze olyasmiket másoktól is, amire vágytam, elsősorban is a multicookeremet említeném, amire elég hosszú idő óta tettem a férjemnek nyílt és burkolt célzásokat. Ez egy olyan konyhai masinéria, ami egyszerre helyettesít edényeket, sütőt, fritőzt, lehet benne levest, omlettet, pörköltet, rizottót, spagettit, de akár még tortát is sütni, a sort pedig még folytathatnám. Csak most, csak nektek bevallom, hogy odavagyok a praktikus kütyükért (nem csak a konyhában), és nagyon szeretem a többfunkciós ketyeréket. A multicookert pont ezért nekem találták ki.
A gyerekek meglehetősen elégedettek voltak, mindenki kapott szíve-vágya dolgokat, sok nagynénjük van, szóval mindig el vannak kényeztetve. Egy valamit szeretnék kiemelni, mert az egész család profitál belőle: ez a Dixit nevű társasjáték. Kreativitást, összhangot, jó asszociációs készséget igényel, kicsik és nagyok is tudják játszani. Nem a szerencse dönti el, hogy ki a legjobb, a dobókockás-lépegetős játékokért nem vagyok oda. Szóval vegyetek Dixitet, gyönyörűen megrajzoltak a lapok, a szemnek is egy élmény.
Holnap már dolgozom, ma még egy kicsit semmitteszek, még utoljára jól belakmározom (a paleós étrendben sem lehet büntetlenül 3 napon át degeszre tömnünk magunkat, hát ez van). Boldog együtt-töltött napokat kívánok mindannyiótoknak.
