A konyhai segédeszközök sorában az egyik kedvencem a kenyérsütőgép. Sokáig nem értettem, miért kell erre egy külön gép, hiszen a tésztát be lehet dagasztani akár kézzel is, aztán meg lehet sütni sütőben, akkor meg minek? De aztán lett egy egyszerűbb fajta kenyeres masinám, és megértettem.
Nagyon kényelmes dolog este beprogramozni, reggel pedig friss kenyérillatra ébredni. Nem számít az sem, ha háromnapos ünnep jön, liszt és (por)élesztő legyen mindig itthon, és minden nap frisset ehetünk. Imádom, hogy végtelen a variációk sora, hogy mindenki kedve szerint lehet változtatni a hozzávalókat. Tudom, hogy mi kerül bele, nem kell tartanom attól, hogy térfogatnövelővel felpuffasztott ízetlen-keletlen tészta várhat a kenyérhéj alatt.
Lehet a tészta édes vagy sós, használhatom csak dagasztásra, vagy csak sütésre, sőt, akár lekvárfőzésre is.
Nem csoda hát, ha eddig két kenyérsütőt harcoltam már le, és most tettem szert karácsonyi ajándékként egy új példányra, ami árkategóriáját tekintve kb. kétszer annyiba került, mint az előző kettő együttvéve, és ez meg is látszik mind a programjain, mind pedig a produktumain.
Bár a paleo diétába nem fér bele a hagyományos kenyér, a legújabb sütőm receptkönyve gluténmentes recepteket is tartalmaz, 3 előre beállított gluténmentes programja van, ezek még kipróbálásra várnak. Egyelőre csak hagyományos kenyereket sütöttem vele, és az előző két gépemmel szemben ezeknek a héja minden oldalon, alul és felül, és még körben is nagyon ropogós lett, pont, mintha rendes sütőben sült volna.
